Forralt bort készítő légyhaver!

   Az intézet nehéz anyagi helyzetéről és a megrendülés kapcsán született szolidaritási felhívásról már írtunk, most forduljunk pár bekezdés erejéig a szakma felé: két új kiállítás megnyitójára várja a művészetek szerelmeseit a Kortárs Művészeti Intézet március 5-én, pénteken.
   
    A kísérletező kedve
   
    Elsőként egy "hazai pályán" bemutatkozó alkotó tárlatára invitálja a közönséget a KMI: Páhi Péter Új haverok című  szólókiállítását pénteken délután hat órától ajánlja a megnyitó vendégeinek figyelmébe Reiner Gyula keramikusművész.
    Az egészen április 2-ig látható bemutató egy műfajok közti kalandozásra csábítja az érdeklődőket – erre az alkotó sokszínű, változatos pályája a garancia. A DO-hoz eljuttatott összeállítás szerint az 1974-ben született, a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába járt Páhi – aki jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem videó szakán folytat tanulmányokat – szabad szellemű, kísérletező, polihisztor típusú művész. Otthonosan mozog a mozgókép, az objekt, a festmény/grafika, a performance, a comics/story-board (képregény és filmes jelenettervezéshez készülő folyamatábra), a mozaik, de a land art és a médiaművészet felé is kikacsintott már.
    Műveivel, amelyekre a magas szintű anyagismeret, az igényes kivitelezés és fanyar irónia jellemző, számos kiállításon találkozhatott már a közönség.    Új haverok című kiállításán nyolc tárgyat, mégpedig a művészeti értékeken túl egy-egy gyakorlati funkciót is ellátó szobrot mutat be. A szobrok hulladékból, kidobott eszközök alkatrészeiből készülnek, amelyekhez a művész egyes esetekben további alkatrészeket gyárt. Mindegyik mű ábrázoló jellegű, így könnyen felismerhetjük a modellként szolgáló állatokat vagy egyéb lényeket. Az ábrázolt alakok a Páhi Péterre jellemző ironikus módon olyan tevékenységekre szolgálnak, mint funkcionális gépek, amely cselekedetek reflektálnak az adott figurára (például kacsazsíros kenyeret készítő kacsa, fehér- és vörösbort kínáló szoptatós dajka). A funkció egyes esetekben frázisokra, szólásmondásokra is utal (azt tudtuk, hogy kutyából nem lesz szalonna, de mit tudhat egy szalonnasütő kutya?).
        A gépek frappáns tárgykombinációk, amelyek esetében a barkácsjelleget ellensúlyozza az igényes kivitelezés, valamint a következetesen végiggondolt és megvalósított koncepció. E koncepció alapján Páhi Péter három évet töltött a "haver"-nek nevezett művek elkészítésével.
        A honlapunkhoz eljuttatott összeállítás szerint mindenképpen hozzátartozik a művészi pálya alakulásához az is, hogy Páhi az 1980-as és 1990-es években a dunaújvárosi Uitz Terem pincéjében működő informális művészeti kör összejöveteleit látogatta. Ebben olyan személyek, mint Birkás István, Várnai Gyula vagy Rohonczi István játszottak jelentős szerepet. E három, más-más generációhoz tartozó mester művészetében is jelentős szerepet kap a talált és átalakított tárgy, a képzettársításokat kiprovokáló mellérendeléses technika. Szoboszlai János művészettörténész, a KMI művészeti vezetője szerint Páhi és az új haverok bemutatkozása kapcsán nem túlzás azt állítani, hogy lassan kibontakozik előttünk egy "dunaújvárosi iskolának" nevezhető, elemzésre érdemes tradíció.
   
    Összeszövetkezők
   
    A fogyasztói szerepek, az együttműködés létező és lehetséges irányai, az illúziók és az illúzióvesztés kérdéseire reflektál A nagy üzlet című kiállítás, amely egy nemzetközi együttműködésben született kutatási és kiállítási projekt nyomán vizsgálja az európai szövetkezetek működési modelljéből kiindulva a közösségi termelés lehetőségeit és buktatóit.

Árnyékai csak önmaguknak

   A honlapunkhoz eljuttatott összegzés szerint a résztvevő művészek, csoportok – Bodó Sándor, Erdei Krisztina, Frazon Zsófia-Katarina Sevic, Gerhes Gábor, Újszövetkezet, Andreas Wegner – a kiállítással egyfelől a rendszerváltozás éveinek egyik jelentős mozgatórugójára, a nagy üzlet ígéretére reflektálnak, másrészt a szövetkezetek eredeti küldetésével kapcsolatos tényezőkre, amelyek az egyéni haszonszerzéssel szemben éppen a közösség és a fenntarthatóság eszméit állítják a középpontba.
    A fogyasztás dominálta világunkban az "üzenet" egyre inkább áruként jelenik meg (bár ez a DO olvasói és pláne potenciális hirdetői számára bizony nem evidencia, őszinte és mélységes sajnálatunkra!), a projekt egy olyan üzlet nyitásával és üzemeltetésével kezdőtött Berlin–Neukölln-ben, amely különböző szövetkezetek termékeit forgalmazta. Az üzlet a vásárlás mellett az információcsere helyszíne volt, és nyilvánossághoz juttatta a szövetkezetek hátterét képző alternatív gazdasági modelleket. A berlini tapasztalatoktól eltérően – amelyek a szövetkezeti termékek eladásán keresztül a "nagy üzlet" lehetőségeit is igazolni látszottak – a projekt magyarországi folytatását a háború utáni államosítás máig ható emléke, és a kortárs globális kapitalizmus teremtette gazdasági nehézségek foglalják keretbe.
    A két helyszínen – a dunaújvárosi intézetben és a budapesti Trafó Galériában – látható kiállítások hazai kortárs művészek a témában végzett kutatásait, személyes reflexiót mutatják be. A dunaújvárosi kiállítás egyben a hely történetére is reflektál, hiszen az 1963-ban épült kiállítótér kezdetben főként árubemutatóknak adott helyet. Andreas Wegner fotóin a szövetkezeti termelés kezdetei és mai helyszínei láthatók, szövetkezeti termékekből álló installációja pedig a bádogjátékok, háztartási eszközök és hangszerek különleges világába enged betekintést. Katarina Sevic képzőművész és Frazon Zsófia néprajzkutató projektje egy térbe rendezett multimediális elbeszélés, amely a hely, a termelés és a fogyasztás történetének dokumentumait ötvözi, bemutatva a szövetkezeti elképzelés és gyakorlat között feszülő, olykor komikus ellentmondásokat.
    A tárlat mottója "Mindig Mindenkinek Mindent!" – a bemutató anyagát Boda András publicista méltatja, várnak mindenkit!
   
   (Update, sokaknak: a honlapunk hasábjain is megjelent szolidaritási felhíváshoz a help.ica-d.hu alkalmi webalpon e sorok születéséig 872 személy csatlakozott.)